Négylábú kalandok Máltán

Abban a nagy sötét dobozban kavarogtak bennem a gondolatok és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem: Hova megyek? Miért egyedül? Ennyire rossz voltam? Vállalhatatlan, hogy meg kellett tőlem szabadulni? Utólag -jelen helyzetemben- igazából már kár sopánkodni… A mellettem lévő ketrecben utazó négylábú társam is szótlan volt. Az úton alig társalogtunk. Annyit megállapítottunk, ugyanabban a cipőben járunk…. Tovább »

Mostanában megint nincs itthon nyugalom. Kicsit betegeskedtem is az elmúlt időszakban, de alapvetően már jól vagyok. Szőke sokat intézkedik, telefonál ide-oda, van, hogy orvosokkal, meg számára ismeretlenekkel is; nagy lehet a baj! Valahogy mindig úgy érzem, hogy velem kapcsolatban pörög. Papírokat rendezget, pakol, nyomtat, sokat magyaráz egy kék mappáról, meg útlevélről, oltásokról. De minek ezek?… Tovább »

Elképesztően sokat sétálunk mostanában. De bevallom, nagyon élvezem. Szőke rám akasztja a nyakörvemet meg a pórázt, aztán én már tűzök is a kapuhoz. Nem értem, egy szimpla sétára miért kell annyira rákészülni; van, hogy háromszor is visszafutok érte, hogy jöjjön már! Én letépném a kaput, hogy induljunk, ő meg képes a kulccsal elbíbelődni még hosszú… Tovább »

A Szőke megőrít már, hogy a folytonos porszívózása mellett hetente becsal a ház legkisebb helységébe (ma pl. mennyei kolbászkarikákkal – pedig még el is bújtam előle, dehát olyan illata volt, ki tud annak ellenállni?), betuszkol az egyik sarokba, és rám engedi a vizet meg azt a büdös valamit. Nyugtat közben, magyaráz, meg minden, de akkor… Tovább »

Nózi vagyok, a másfél éves német boxer. Családommal egy cuki kertes házban élek – irigylésre méltóan. Elképesztő jó dolgom van. Gazdámat egy ideje ugyan csak hébe-hóba látom, de a Szőke meg a két csatolmánya, a Barna Nyurga és a Picin Duci minden nap beszélnek vele azon a kézbe fogható valamin – amit előlem folyton dugdosnak…. Tovább »