Amióta itt vagyok -lassan 3 hete-, az alábbi észrevételeim vannak a máltai életet illetően:
– A házak mind mind azonos színű kövekből épültek, így nagyon egyformák. Egyhangúságukat a különböző színű ajtó- és ablakkeretek, valamint a kiugró részek törik meg. Szőkének biztos nagyon bejönnek, mert folyton fotózza őket.
Kis házunkban otthon a padló meleg volt. Itt Gazdám kettő párnát is alám rakott, hogy ne fázzak. Milyen gondoskodó, ugye? A Picin meg a Nyurga is valami szőrös izét hord a lábán, amiktől én egyértelműen el vagyok tiltva.
– Az időjárás azért hagy némi kívánnivalót még maga után. Kint ugyan egyre több a napsütés, de mivel sokat esik az eső és fúj a szél, nem mindig kedvemrevaló. Azért a napi háromszori sétára kimegyek, legyen bármi. De van, hogy nagyon morcos a tenger. Akkora hullámokat szokott vetni, hogy egy lendülettel beteríti azt a bejáratott sétaútvonalunkat, amit annyira kedvelek, máskor meg olyan csendes, még halakat is látok.
– A négykerekűek furák; a beazonosító tábláik hasonlóak az otthoniakéhoz (3 betű – 3 szám), de érdekes módon az út rossz oldalán közlekednek, és a sofőrök is rossz oldalon ülnek. Nekik ez nem tűnik fel?
– A négylábúak lassúak. Sokkal lassabbak, mint én. A Nyávogókról már leszokófélben vagyok, itt valamiért mindenki rajong értük: külön tengerparti kolóniáik vannak, ahol számtalan cuki kis házikóban élnek, kapnak enni-, innivalót is; azt nem tudom, tesznek-e ezért bármit is cserébe?!?! Mindenesetre jó dolguk van, nah!
Fajtársaim is mind olyan visszafogottak: már messziről kiszúrom mindet, játszanék is velük, de minden szótlanul, lehajtott fejjel, olyan komótosan slattyognak gazdáik mellett. Vajon én is ilyen leszek idővel? Csak nem! Én folyton pörgök, imádom, ha séta közben lobognak a füleim és az engem sétáltatók is a póráz másik végén… Észrevettem, hogy mire leérünk a partra, rajtam kívül mindenki liheg.
Viszont ráakadtam egy kétlábú fajra, ami nagyon fürge. Gazdám szokott “rájuk ugrasztani”, hogy kicsit felpörögjek, de elkapni sosem tudom őket. Kövérek ugyan, de fürgék. Hogy van ez?
– Ami itt működik, otthon pedig tutira nem, az az, hogy az úttesten átkeléshez meg kell nyomni egy gombot (Picin meg a Nyurga folyton vitatkoznak, ki nyomja meg, Szőke meg mindig engem agitál, hogy most már én is megtanulhatnám), és tényleg rövid időn belül megáll a forgalom, s átkelhetnek a gyalogosok.
– Gazdámék jókat esznek; nagyon is. Ugyan sok az ismerős illat még otthonról, de egyre több az új is.
– Meglepő, hogy itt nincsenek a házak előtt színes szemetes kukák. Mindenki csak egy fekete zacskóba teszi ki a ház elé a szemetet, s sétáimnál látom, hogy minden este speciális autókkal jönnek, s gyűjtik őket. Reggelre újra megtisztul a város.
– Délutánonként egyre messzebb merészkedünk a lakásunktól. Újabb és újabb helyeket fedezünk fel.
Ha itt lesz a jóidő is végre, nagyon fogjuk élvezni az ittlétet, az tuti.
Na, de addig még jövök,
Nózi🐾
Kommentek