Azt már említettem, hogy Szőkével közös sportra leltünk. Egy ideje együtt futunk: vagy a reggeli, vagy az esti körünk alkalmával futunk általában a parton lévő promenádon. Az is előfordult már, hogy reggel és este is futottunk. Napközben sajnos már nem lehet, mert nagyon meleg van. Szőke a derekára csatolja a futóövet, amihez pórázzal csatlakoztatja a hámomat.
Igazából mindenki örül: a Gazdám is – mert Szőke hosszas tunyaság után végre mozog, Szőke is – mert legalább elfárad, és én is – mert valaki jól lemozgat, s kevesebb energiám marad odabent rombolni. Annyi izmot pattintottam magamra az ittlétem alatt, hogy sokan megcsodálnak: tényleg nagyon erős és izmos lettem.
Szóval Szőke indulás előtt ránkaggat mindent, ami kell, beizzítja a ketyeréjét -ami útközben beszél hozzá-, aztán nekiiramodunk. Már annyira jól kezelem futásaink közben a szembejövőket: nem húzok semerre, megyek egyenest előre. Futás közben általában se a kétlábúak, se a nyávogó négylábúak nem zavarnak. Csak néha vetek pár óvatlan pillantást Szőkére, hogy bírja-e még az iramot.
Ma reggel pl. már a megszokott idő előtt elkezdtem ébresztgetni, ami nem nagyon tetszett neki. Hosszasan kérleltem, hogy keljen fel, de meg se mozdult. Aztán addig addig sündörögtem, szuszogtam körülötte, míg szerintem észbekapott, hipp-hopp felöltözött, és egy szempillantás alatt indulásra kész volt. Na, gondoltam, sokáig kéretted magad, most megkapod! Felébresztelek tisztességesen!
Kiérve a kapun úgy meglódultam, Szőke szólni sem mert. Én meg csak futottam és futottam, ráadásul nem is az eddigi útvonalon. Szőke csak lobogott utánam. Semmit nem néztem, semmi nem érdekelt. Mikor elértünk ahhoz a fordított feliratú LOVE szoborhoz, hagytam, hogy szusszanjon kicsit, és hasonló tempóban, mint jövet, elindultam visszafele.
Szőke ondott-mondott, dünnyögött az orra alatt, de én igazából arra koncentráltam, mihamarabb hazaérjünk. Velem az a baj, hogy nagyon robbanékony és gyors vagyok, de a hosszú távot nem bírom. Szerintem amúgy Szőke se bírná… 😂 Viszont egyre hosszabb távokat gyűrünk le. Ma mondjuk én fáradtam el előbb, így pár perces egészségügyi kitérő után hazasiettünk.
Amúgy csodaszép helyen van lehetőségünk sétálni, futni, szép helyen lakunk, csak még az időjárással nem vagyok kibékülve. Amúgy -Picin szófordulatával élve: továbbra is “minden jó!”
Még jövök,
Nózi🐾
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: