Olyan reggelre ès úgy èbredtünk, mint bàrmikor màskor. Viszont fura volt, hogy a Picin màr a szobàjukba èrve ölelgetni, simogatni kezdett. Jól esett, nah, csak nem igazàn tudtam, hogy mire vèljem.
Mindenki meglehetősen kedves volt velem, reggel Szőke jól átmozgatott a parton, aztán mielőtt leültek együtt ebédelni, még ízletes falatkákat is kaptam – egyenest a Gazdámtól. A dèlutàni sètàra is együtt mentünk. Mindannyian! Ritkàn van ilyen, különlegesnek is èreztem magam: elkísèrtük Gazdàmat arra a klassz helyre, ahol dolgozik, aztàn csak csajok andalogtunk haza. Fenenagy egyetértésben.
És ami otthon fogadott? A lányok isteni, sosem kóstolt eledellel kínáltak, amibe kettő szál hosszú extra rágcsálnivalót is szúrtak. Annyira kedvesek voltak, már már tényleg aggódni kezdtem, hogy valami történni fog.
És előkerült egy mókás -a lányok által készített- fejfedőféle is, ami nem nagyon tetszett, de mégis hagytam, hogy a fejemre kössék. Megszólalt egy már -általam is- többször muzsika, körülvettek, ölelgettek és villogott Szőke masinája is. Kérték, hogy mosolyogjak, próbáltam jó arcot vágni. Így sikerült.
Hát igen, két éves lettem. S ez egy újabb alkalmat adott családomnak az ünneplésre. A Picin még táncra is pördült volna, ha Szőke nem lobogtatja meg előtte a tannkönyveit.
Mindenesetre jó kis nap volt ez a mai, kell is, hogy kipihenjem.
Hamarosan újra jövök,
Nózi🐾
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: