Éreztem èn, hogy ma újra fog valami történni!
Bár èpp úgy indult a nap, ahogy az eddigiek itt, a panzióban, de aztán kèső délelőtt mègis megtörtént, amire várok egy ideje.
Èpp szabadon futkároztam, intézkedtem a birtokon, mikor egy fehèr jármű állt meg a bejárat előtt. Ez még nem is volt szokatlan, hiszen az elmúlt napokban jöttek-mentek itt az autók, hozták-vitték négylábú társaimat. Mire èpp összehaverkodtam valakivel, másnap már jött is èrte a gazdája. Ő itt pl. Beauty, vele jókat kergetőztünk.
Nègy ajtócsapást követően arra lettem figyelmes, hogy kedves, ismerős hangok egyre közelebbről hívnak engem. Szívem egyre hevesebben vert, és akkor megpillantottam ŐKET!
És az az érzés – hát, az leírhatatlan volt…
“Itt vagytok? Tényleg? Visszajöttetek értem? Megyünk együtt haza? Jajistenem! Gyorsan el kell búcsúznom a pajtásaimtól!”
Miután kiosztottam az összes létező öröm-kutya-puszimat, fenenagy boldogságomban össze-vissza szaladgáltam, s egy esetleges viszontlátás reményében igyekeztem villámgyorsan mindenkitől búcsút venni, aztán füllobogva rohantam vissza a családomhoz. Szőke tett-vett, pakolta a cuccaimat, én meg csak örömködtem körülöttük. Elképesztően boldog voltam, hogy újra láthatom őket.
Klassz helyre hoztak, igazából jól éreztem magam itt az elmúlt pár napban, de nagyon-nagyon hiányoztak már. Rengeteg élménnyel, illattal és baráttal gazdagodtam, kedvemre barangolhattam a tanyán és társaimmal együtt fedezhettük fel annak környékét.
Még az is eltörpült Családom megérkezése mellett, hogy sajnos egy kissé megfáztam itttartózkodásom alatt: borzasztóan köhögök és egy fogytam is, de sebaj! Innentől minden jóra fordul, hisz hazamegyek! Ha-za-me-gyek!!!
A fehér járműben egyből Szőke ölébe ugrottam, s hazáig meg se mozdultam.
Otthon aztán egyből körbejártam az egész lakást, s nyugalommal konstatáltam, hogy minden a régi.
Remélem, betegségemből pikk-pakk felépülök, és hamarosan újra jövök,
Nózi🐾
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: