A teremtés ötödik napján történt. Miután Isten megteremtette az összes állatot, neki látott, hogy minden jövendőbeli kutyafajtából alkosson egy-egy példányt. Voltak ott nagyok és kicsik, hosszú szőrűek, bozontosak és rövidszőrűek, feketék, fehérek, foltosak és csíkosak, röviden – minden, amit az ember csak kívánhat.
Már minden kutya készen volt. Isten szeretettel nézegette őket, és azt mondta: “Olyan választék van, amit az összes többi állat együttvéve sem nyújthat. De hogy minderre feltegyem a koronát, most olyan kutyát fogok alkotni, amelyben erő és nemesség, gyorsaság és bátorság egyesül, jólelkűséggel párosulva.”
Vette az anyagot és megformázta belőle a boxert. Ugyanúgy nézett ki mint a mai boxerünk, csak a feje nem különbözött lényegesen a többi kutyáétól. Isten örült és azt mondta: “Ez itt tényleg minden várakozáson felül jól sikeredett, először félreteszem, mert még lágy és könnyen károsodhat.”
A boxer hallotta ezt, és magasra tartotta a fejét, hiszen neki kellett a legszebbnek lenni mind közül. Azt sem tartotta magához méltónak, hogy a többi kutya elismeréséért és tiszteletéért hízelegjen. A kis kutyafajták egyet is értettek ezzel, és a boxert az őt megillető csodálattal fogadták.
Nem úgy a nagyok. Bosszantotta őket, hogy a csupán közepes nagyságú boxer felülmúlja őket. Először haragos morgás hallatszott, aztán szidalmak is röpködtek, és – láttak már ilyet! – a boxer dühösen ráugrott ellenfeleire. De mi történt?! Elfelejtette, hogy az orra még lágy, mert az lett kész utoljára. A pofáját összenyomták, és amikor a jó Isten elszakította ellenfeleitől, a baj már megtörtént. Isten nevetett, és azt mondta: “Maradj az idők végezetéig olyan, amilyen most vagy.”
Így is lett…
Nemsokàra ùjra jövök,
Nózi🐾
(forràs: internet)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: