Négylábú kalandok Máltán

Egy ideje kétlábú családom minden tagja -főleg a Picin meg a Nyurga- nagy izgalomban várakozott. Számolták a napokat, programokat tervezgettek, menüt, miegymást. Először nem értettem, mit várnak ennyire, mígnem a minap eltűntek mindannyian. Nem volt ez szokatlan, hisz gyakran hagynak magamra, de azért mégis más volt: kiöltöztek, taxit hívtak,… Aztán két gurulós bőrönddel és a… Tovább »

Jaaaj, sajnos vannak. És meg is kapom értük mindig a beosztásomat. Csak attól függ, ki kap rajta a csínytevéseken. Szőke mindig elnézőbb, nála elég, ha bedobom azt a tökélyre fejlesztett nézést. De a Gazdám kőkeményen odamondja a magájét, ami persze igaz is. De nézzük csak, mivel töröm a legtöbb borsot az orruk alá. Hiába hordtak… Tovább »

Kora hajnalban már zenél valami ketyere, amire Gazdám kómásan kikel  az ágyból, a konyhába battyog (ahol diszkréten tudatja velem, hogy ideje nekem is magamhoz térnem), majd felhörpint valamit, s komótosan távozik. Ekkor tudatosul bennem, hogy én lettem a ház ura, ideje körbejárnom, megnéznem, minden  és mindenki rendben van-e. Megjegyzem, meglehetősen sötét van még. Mindkét hálószoba ajtaja… Tovább »

Amióta itt vagyok -lassan 3 hete-, az alábbi észrevételeim vannak a máltai életet illetően: – A házak mind mind azonos színű kövekből épültek, így nagyon egyformák. Egyhangúságukat a különböző színű ajtó- és ablakkeretek,  valamint a kiugró részek törik meg. Szőkének biztos nagyon bejönnek, mert folyton fotózza őket. Kis házunkban otthon a padló meleg volt. Itt… Tovább »

A minap Gazdámat késő délutánra vártam haza, csak nem jött. Már nagyon tekerte a belsőmet minden, de nem volt mit tenni, türelmes maradtam. Az ablakon kinézve konstatáltam, hogy nagyon beesteledett, így aggódni kezdtem, merre járhat. Aztán csak megnyikordult a lépcsőház ajtaja. Halkan ugyan, de ismerős hangok szűrödtek be, s végre kinyílt a lakásunk ajtaja is…. Tovább »

Már pont egy hete vagyok ebben az új világban, ami bevallom, nagyon tetszik: teljesen más minden, a levegő, az időjárás, a hangok, és a kezdeti nehézségeim ellenére is rendesen beilleszkedtem. Igaz hiányoznak a Többiek, de Gazdámmal végre bepótolhatunk abból az egymás nélkül töltött időből.  Az a hosszú utazás nagyon megviselt és kimerített. Napokig nem is igen… Tovább »

Abban a nagy sötét dobozban kavarogtak bennem a gondolatok és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem: Hova megyek? Miért egyedül? Ennyire rossz voltam? Vállalhatatlan, hogy meg kellett tőlem szabadulni? Utólag -jelen helyzetemben- igazából már kár sopánkodni… A mellettem lévő ketrecben utazó négylábú társam is szótlan volt. Az úton alig társalogtunk. Annyit megállapítottunk, ugyanabban a cipőben járunk…. Tovább »

Mostanában megint nincs itthon nyugalom. Kicsit betegeskedtem is az elmúlt időszakban, de alapvetően már jól vagyok. Szőke sokat intézkedik, telefonál ide-oda, van, hogy orvosokkal, meg számára ismeretlenekkel is; nagy lehet a baj! Valahogy mindig úgy érzem, hogy velem kapcsolatban pörög. Papírokat rendezget, pakol, nyomtat, sokat magyaráz egy kék mappáról, meg útlevélről, oltásokról. De minek ezek?… Tovább »

Elképesztően sokat sétálunk mostanában. De bevallom, nagyon élvezem. Szőke rám akasztja a nyakörvemet meg a pórázt, aztán én már tűzök is a kapuhoz. Nem értem, egy szimpla sétára miért kell annyira rákészülni; van, hogy háromszor is visszafutok érte, hogy jöjjön már! Én letépném a kaput, hogy induljunk, ő meg képes a kulccsal elbíbelődni még hosszú… Tovább »

A Szőke megőrít már, hogy a folytonos porszívózása mellett hetente becsal a ház legkisebb helységébe (ma pl. mennyei kolbászkarikákkal – pedig még el is bújtam előle, dehát olyan illata volt, ki tud annak ellenállni?), betuszkol az egyik sarokba, és rám engedi a vizet meg azt a büdös valamit. Nyugtat közben, magyaráz, meg minden, de akkor… Tovább »