Négylábú kalandok Máltán

A teremtés ötödik napján történt. Miután Isten megteremtette az összes állatot, neki látott, hogy minden jövendőbeli kutyafajtából alkosson egy-egy példányt. Voltak ott nagyok és kicsik, hosszú szőrűek, bozontosak és rövidszőrűek, feketék, fehérek, foltosak és csíkosak, röviden – minden, amit az ember csak kívánhat.Már minden kutya készen volt. Isten szeretettel nézegette őket, és azt mondta: “Olyan… Tovább »

Az előző bejegyzésben említett betegségemből nagyon-nagyon nehezen keveredtem ki. Szegény Szőke még a nappaliba is kiköltözött néhány éjszakára arra a meglehetősen pici és kényelmetlen kanapéra (jól van, párszor én is voltam már rajta; na és?), mert annyira csúnyán köhögtem, és próbált valahogyan segíteni rajtam, hogy legalább a család többi tagja ne ébredjen meg. Szegény azt… Tovább »

Éreztem èn, hogy ma újra fog valami történni! Bár èpp úgy indult a nap, ahogy az eddigiek itt, a panzióban, de aztán kèső délelőtt mègis megtörtént, amire várok egy ideje. Èpp szabadon futkároztam, intézkedtem a birtokon, mikor egy fehèr jármű állt meg a bejárat előtt. Ez még nem is volt szokatlan, hiszen az elmúlt napokban… Tovább »

Napjaim szépen, néha kellően mozgalmasan telnek a kutyapanzióban. Amikor felvigyázóim összeengednek a többi itt lakóval, van, hogy csak pórázzal teszik, mert a nyári támadás óta más négylábúval sajnos nehezen jövök ki. Ugyan egyre jobb a helyzet, de azért nem árt az óvatosság. Ha nem úgy játszunk, ahogy én akarok, nemtetszésemet mindenki tudtára hozom egyből. Ohh,… Tovább »

Tudom, tudom, tudom… Rég jelentkeztem. De annyira biztos voltam benne, hogy előbb utóbb eljön az a nap, mikor lesz lehetőségem a legutóbbi bejegyzései óta velem történtek megosztására. Hát eljött… Mindig félek, mikor a gurulós bőröndök előkerülnek. A minap is elővették őket, s rá másnapra eltűnt vele a Gazdám. Megsimogatott, megölelt, szólt pár jó szót, aztán… Tovább »

Egyik dèlutàn megint előkerültek a gurulós bőröndök. A Gazdàm szerint nagyon rossz a memóriàm, de nekem beugrott, hogy ez mivel jàr: jön a pakolás, aztán a hosszas simogatàs, cirógatàs, zàródik az ajtó ès valaki elmegy. De most megint ki? Ès hova? Ès mikor jön vissza? Pont most, mikor annyira jól összeàlltak a mindennapjaink? Kicsit tébláboltam körülöttük, nagyokat… Tovább »

Igen, igen, úgy rémlik, erre a napra tehető, ahonnan megint változás állt be a mindennapjainkba. Én még épp legédesebb álmaimban egy üde mezőn futkároztam, s élveztem, ahogy a fű csiklandozza a talpamat, mikor arra riadtam, hogy Szőke pucc-parádéba öltözve ébreszteni próbál. Mi van? Már meg se várja, hogy én menjek be hozzá, s hátbaveregessem? Lemaradtam… Tovább »

Olyan reggelre ès úgy èbredtünk, mint bàrmikor màskor. Viszont fura volt, hogy a Picin màr a szobàjukba èrve ölelgetni, simogatni kezdett. Jól esett, nah, csak nem igazàn tudtam, hogy mire vèljem.  Mindenki meglehetősen kedves volt velem, reggel Szőke jól átmozgatott a parton, aztán mielőtt leültek együtt ebédelni, még ízletes falatkákat is kaptam – egyenest a… Tovább »

Otthonról több minden hiányzik. De a legjobban az udvarunkról az a szép zöld gyep. Itt sajnos mindenhol csak a sziklák, kövek vannak.  Szőke a fejébe vette, hogy elvisz egy igazán füves helyre. Amióta közös sportra leltünk, esténként mindig addig a játszótérig futunk együtt, ahol van fű. Sok fű. Amit locsolnak is, így mikor odaérünk, első… Tovább »

Azt már említettem, hogy Szőkével közös sportra leltünk. Egy ideje együtt futunk: vagy a reggeli, vagy az esti körünk alkalmával futunk általában a parton lévő promenádon. Az is előfordult már, hogy reggel és este is futottunk. Napközben sajnos már nem lehet, mert nagyon meleg van. Szőke a derekára csatolja a futóövet, amihez pórázzal csatlakoztatja a hámomat…. Tovább »